Rólunk

"Jobb polgárt, jobb hazafit, s jobb embert nevelni, ez a népfőiskola célja." - Móricz Zsigmond


Az MZNT közösség- és gondolatformáló műhely, amely a cselekvő egyén fejlődését szolgálja az élethosszig tartó tanulás támogatásával a fenntartható fejlődés érdekében.

Missziónk

Az MZNT az egykori Tatai Népfőiskola és névadónk, Magyary Zoltán szellemi örökségére építve biztosítja az egyének számára a világban való alkalmazkodáshoz szükséges élethosszig tartó tanulás közösségi lehetőségét a tudás hozzáférhetővé tételével. Egyesületünk a felelős, cselekvő ember iránt elköteleződve, a közigazgatás emberközelivé tételével, a helyi értékek és kezdeményezések támogatásával, a fenntartható fejlődés tudásalapú feltételeinek megteremtésével segíti elő az egyén boldogulását és az élhető társadalom megerősítését.

Bemutatkozás

A Tatán az újraindult népfőiskolai tevékenység a hagyományokat követve, de az alakulás idejének igényeire épülve kezdődött meg 1995-ben.

Tanfolyamaink résztvevőinek többsége a tatai és a környékbeli települések önkormányzatainak képviselői közül került ki, de növekvő tendencia jellemzi a civil szervezetek, illetve a polgárok érdeklődését is - eddigiek során több mint 40 településről voltak hallgatói a népfőiskolának. A képzési programoknak szerves részét képezik a "Látóutak", amelyek kiegészítik az elméleti ismereteket, bővítik a tapasztalatszerzés lehetőségét.

A tanfolyamok állandó helyszíne kezdetektől fogva a Jávorka Sándor Mezőgazdasági Szakközépiskola, de növekvő számban a Tatai Református Gimnáziumban, a "Bordó Házban" és a Művelődési Központban is vannak állandó programjaink. Jelenleg a Közösségi Felsőoktatási Képzési Központban (a volt Piarista rendházban) tartjuk programjaink zömét. Az eddig beiratkozott hallgatók létszáma meghaladja az 2000 főt.

Magyary Zoltán szellemi örökségének helyi ápolását szolgálja a szülőházán elhelyezett emléktábla, ahol minden évben megemlékezünk róla - a megemlékezéshez már évek óta konferencia kapcsolódik, amely 2004-ben regionálissá bővült, de ezt a célt szolgálta a 2003-ban Héregen kialakított emlékhely is, ahol tragikus körülmények között haltak meg feleségével együtt a háború utolsó napjaiban.